Hatvani Erika - Lélek terápia

Módosult tudatállapotok

Akkor mondjuk, hogy tudatosak vagyunk, amikor részt veszünk a minket körülvevő lüktető világ eseményeiben.

Ebben elfáradunk mind fizikailag, mind szellemileg. Szükségünk van pihenésre, kikapcsolódásra. Ilyenkor sportolunk, vagy masszázzsal és úszással kényeztetjük a testünket, elolvasunk egy régen vágyott könyvet, fantáziánkat szabadjára engedve rajzolunk, írunk, elnyúlva zenét hallgatunk, „összeolvadunk" a természettel miközben ücsörgünk egy parkban, vagy alszunk egy jót, azaz valamivel kikapcsoljuk a megszokott, mindennapi tudatállapotunkat. Ezeket nevezzük spontán módon kialakult módosult tudatállapotoknak, önhipnózisoknak, melyek olyannyira belesimulnak a mindennapjainkba, annyira természetes részét képezik az életnek, hogy szinte észre sem vesszük.

Azon kevesek, aki kellő mértékben használják hol egyik, hol másik tudatállapotukat, azok - megélik az áramlást, a „flow-t” - kiegyensúlyozottak, egészségesek, figyelmesek, s mivel vágyaik szerint élnek, megmard az alkotó kedvük, életvidámak, szeretetteljesek s minden bizonnyal boldogok.

Vannak viszont olyan túlhajszolt emberek, akik nem figyelnek saját vágyaikra, s már önállóan nem képesek a kikapcsolódásra. Állandó „készenléti állapotot” élnek meg. Ezért egy idő után általában elvesztik egyensúlyukat, betegség gyötri őket, teljesítményük egyre csökken minden téren, s a keletkező feszültségük levezetésére függőséget okozó szereket szednek. Ettől elégedetlenek, életuntak lesznek. Ők már annyira eltávolodtak a természetes pihenéstől, hogy csak segítséggel tudják ezt felidézni magukban.

Erre szolgálnak azok a módszerek - felkapott szóval élve, de nem orvosi értelembe vett „terápiák” - melyek lehetőséget adnak arra, hogy ők is megpihenjenek. Ilyen például az álom terápia, a mese terápia, a légzés terápiák, a pszichológiai terápiák, hipnoterápiák, a különböző céllal létrehozott csoport terápiák, vagy meditációs technikák, a sportban a biciklizés, a futás, az úszás, a jóga, a tai-chi s minden olyan mozgás, mely egy idő után monotonná válik, s ahol csak és kizárólag a mozdulatokra figyelünk.

Ezeket mind-mind tudatosan végezzük annak érdekében, hogy ismét elérjük az elme csendjét, s képesek legyünk vágyainkat újra felszínre hozni, s aszerint élni. Felejtve a múlt fájdalmát és a jövőtől való félelmeinket.